Lassú fos partot mos. A cselekményt már nem élte meg.

Asszem mindent elmond, hogy egy Marilyn Manson-szám a főcím.

Ócska.

Az a mostani 5.5 pont reális. Az a "horror"film, amiben a menő szereplők menő beszólásokat és értelmetlen összeveszéseket mutatnak be, végig logikátlan, a végén pedig kőkemény hardcore zene szól.

Én nem tudom, hogy most akkor tulajdonképpen mi a fasz volt, ki-kicsoda és mi történt a film közben.

Tipikus drogos film a tipikus felgyorsított jelenetekkel, zenékkel, szétesett karakterekkel, balhézással meg keménykedéssel. Eléggé vártuk már, hogy legyen vége.

Viszonylag sűrű benne a coitus interruptus, a hányás, a böfögés.

Gagyi retró.

Vannak benne szánalmas és király elemek is. Nem tudom eldönteni, hogy összességében merre billen a mérleg, maradjunk abban, hogy inkább fos, az a biztos.

Nem egy szokványos film, de semmi szélsőségesre nem kell gondolni. Nem időbaszás, hangulatos.

Ellenszenves, arcoskodó, jófejkedő faszkalapok egy unalmas tiniszarban.

Talán ez volt az első Adam Sandleres vígjáték, amit láttam, vagy amit végignéztem. Borzasztó. Viszont a Trónok harcás törpe oldalán feltűnik benne Serena Williams is egy pillanatra.

Az álnéven bujkáló náci bácsit zsarolja a szomszéd kissrác. Egyszer meg lehet nézni.

Több mint 3 órán keresztül vontatja magát ez az érzelgős Tom Hanks-film. Minden karakter és fordulat jól ismert, jól bevált hoollywoodi recept és részletek, olyan, mint a Titanic.

Stephen King visszanosztalgiázik a gyerekkori szerelméhez, és hogy műfajon belül maradjon, valami természetfelettit sejtet órákon át, amiből semmi nem derül ki. Százszor látott jelenetekből összerakott lassú, unalmas, teljesen felesleges film.

Nem teljesen így emlékeztem rá. Jó film.

Unalmas, gyenge fos.

Piás-szörnyes vígjáték, igen unalmas volt. Egy műanyag slag a szörny.

A 4. percet már nem érte meg.

Nem tökéletes, de aranyos, ötletes, kíváncsi vagyok a második részére.

Update: a második rész szar.

Hát nem egy mélyen szántó gondolatok mentén felépített erőszakfilm, pedig van egy olyan érzése az embernek, mintha mélyen akarnának szántani. Az amcsi szarkultúra + tinédzserek sokszor geci idegesítőek.

Írták, hogy ez egy másfajta zombis film. Hát igen, egy értelmetlen baromság, ráadásul unalmas.

Öt hangulatos kis sztori öt éjszakai taxis fuvar előadásában.

Romantikus, misztikus, istenes, unalmas tucatfaszság.

Olyan klasszikus '80-as évekbeli vígjáték, persze az elengedhetetlen uncsi részekkel, idiótaságokkal, kitalálható fordulatokkal, de azért aranyos.

Pont olyan, mint ahogy egy dél-amerikai börtönlázadásról szóló filmet elképzel az ember.

Jellegtelen karakterek, kiszámítható cselekmény, gyermeteg párbeszédek/viszonyok. Be is aludtam a végén és nem tekerem vissza.

Hát ez nagyon súlyos így másodjára nézve is. Természetesen a '97-es verzió, mert állítólag van egy feldolgozása is.

Meg nem értett metálos lázadó tinilány egy izlandi faluban. A végére megtetszett, jó ez!

Teljesen logikátlan, értelmetlen faszság.

Ilyen Motel-szerű emberrablós-kínzósnak indul, de hollywoodi gagyihorror gagyi sztorival, ahogy az lenni szokott.

Oké, hogy filmtörténetileg kimagasló alkotás, de az "annyira szar, hogy már jó" nem tud kitartani egy teljes film erejéig, így én nem javaslom. De ha mégis, akkor a magyar szinkronba érdemes belekóstolni.

Nem olyan tipikus Woody Allen, inkább egy jó dráma.

A "Leütöm a fejedet, geci!"-típusú első 2 percig maradt a gépemen.

Tipikus Woody Allenes effekt. Jó!

Fúbazmeg, ez elképesztő gagyi. Nincs egy olyan párbeszéd se benne, ami ne lenne kurva ciki. Az akciók amúgy szarok.

Kurva lassú. Miután fél óra alatt semmi nem történt Jack Nicholsonnal, töröltem.

Szórakoztató kis thrillerek.

A díjhalmozás talán túlzás, de meglepő, hogy ilyen témában - elhanyagoló szülő, hátrányos helyzetű gyerek, fiatalkori bűnözés, szocmunka, nevelőotthon, ilyesmik - lehet jó filmet csinálni. Nem akarnak a szánkba rágni tanulságot.