Támadnak a Hold sötét oldalán túlélő nácik. Hát nehéz az ilyen szarokat értékelni. Az "olyan szar, hogy már jó" soha nem működik egy másfél órás filmnél, az már túl hosszú idő.

Nem árul zsákbamacskát a címmel.

Elképesztő, milyen szinten vannak azok, akiknek ezeket csinálják.

A punk filmek sorozatból. Amcsi szar. Eleinte nagyon ciki, aztán szerencséjére érdektelenségbe fordul.

Gaggyer.

Hmm, szórakoztató volt és színészileg rendben van, sok faszsággal persze.

Szintén a punk filmek sorozatból. Két mellékszálas tarajon kívül nincs benne punkról szó, viszont jó surf zenék vannak benne. Aranyos film.

Az első teszt a punk filmek sorozatból. Nem punk, hanem '70-es évek New Yorkja diszkóhullámmal, punkkal, kokóval. Állandóan ordibálnak, csak szlengben beszélnek, értelmetlenek a párbeszédek, szétesett az egész.

Kicsit sok benne az ordibálás, ami nem feltétlenül így van megírva, de ettől eltekintve jó volt.

Sz. ma pozitívan csalódik filmekben. Szerintem olyasmi volt, mint a Télbratyó.

Legyen zene meg tánc meg karácsony!

Sz. szerint meglepően jó volt, szerintem egy '90-es évekbeli magyar vígjáték.

Jim Carrey ordibál.

Tök jó, hangulatos. X évente újranézhető.

Nem is volt ez olyan rossz.

Verekedős szar, primitív poénokkal, egysíkú karakterekkel, semmi köze az eredetikhez.

Steven Seagallal a főszerepben.

Uncsi amcsi karácsonyi semmilyenség.

Jók a rajzok, de a sztori valahogy kurva unalmas + musical, úgyhogy nem sikerült végigmenni rajta.

Valamiért nem tudott teljesen lekötni, amúgy tipikus Douglas Adams, szerethető karakterek, szövevényes sci-fi mese meg minden.

Etikus dolog-e a vadnyugaton együtt kannibálkodni? Elég egyedi film kurva jó zenékkel.

Eszméletlen ciki az egész Hellraiser-sorozat, ez a mostani legfrissebb rész pedig még az eddigieket is alul tudta múlni.

Egy Szupercsapat-epizód.

Semmi különös, de aranyos és jól megcsinált animációs film gyerekeknek zombikkal, szellemekkel, átokkal meg ilyesmikkel.

Őőő, jópofa.

Szerencsére 10 perc elég volt, hogy ezt is, meg a következő részt is töröljem a picsába.

Hozza az összes kötelező elemet a nyikorgó ajtóktól a tükörben hirtelen feltűnő rémfejeken át a szörnyhangon beszélő kisgyerekig. Szóval tucatunalom.

Gyerekeknek készült, rém egyszerű, egydimenziós karakterek-történések-párbeszédek.

Végigunatkoztam, tettem-vettem, vártam a végét. Sz. szerint műfajában egész nézhető volt.

Meglepően amatőr. Lüi végigordibálja idegesítő módon.

A leírásából akciófilmre tippeltem, de ez egy lassú, nem túl mozgalmas izé.

Salamalajan, tök unalmas, a felénél kikapcsoltam, el lehet képzelni.

Jó hangulatú, sokszínű, érdekes, eltűnődős. Kicsit olyasmi, mint az Összeomlás, csak nem akciófilmként, hanem drámaként.

Hát ez a tress ez valószínűleg nem az én műfajom vagy időszakom.

Nagyon amerikai, de azért egyszer nézhető.

Az első háromnegyed órát nem is kell nézni, mert egy rádióstúdióban mondják be a zombiapokalipszis fejleményeit, ami aztán jön csak be a stúdióba. Aztán viszont nem érdemes nézni, mert ugyan érdekes a vírus, de gusztustalan ez az egyarcú, öntelt geci főhős.

Sokszor látott sablonokból összerakott jellegtelen időbaszás.

Ez de szar. A horrorfilmek Sorstalansága. Kemény, mint egy AC/DC lemez.

Nem szégyellem, nekem bejött. Jó a zenéje.

Nem értem az IMDB-s 5.4-et, ez néhány bénázást leszámítva egy teljesen fasza, izgalmas vérengzés.